Szekták Magyarországon [antikvár]

Egy csokorba szedve itt találja az olvasó a magyarországi vallási szektákat. Újakat s régieket egyaránt. Azokat, melyek már talajt fogtak, vetést látnak s azokat is, melyek még az ekeszarvát fogják s most hasítanak bele a magyar földbe. Furcsa egy csokor: a színek, az illatok orgiája; naiv elgondolások, holdkóros eszmék dervistánca; mint rajzó szunyogsereg a nyári melegtől pálló Tiszaháton. S furcsa virágok: száraz száron kókadt fejek; mint romlott ízlés csinált virágjai; nem az isteni erő friss fuvalma, hanem az emberi erőlködés, izzadság szaga csap ki belőlük. Sokat panaszkodnak azon, hogy a nyugati kultúráramlatok milyen nehezen fogamzanak meg a magyar ugarban. Ezzel szemben azonban a vallási élet őrtállói nem kis szomorúsággal állapíthatják meg, hogy a vallási erjedéseknek, szektárius kalózkodásoknak termékeny talaja a magyar haza. Miért? Talán mert még mindig nagyon keleti a magyar? Álmodozásra, rajongásra, fanatizmusra kész? Vagy talán már nagyon is nyugati? Degenerált, hajlékony, ellenállásra képtelen? - A háború, a nyomor, a szenvedés, a munkanélküliség mindenesetre sokat tesz. Az elemi csapások, katasztrófák, lelki megrázkódtatások örök forrásai a vallási mozgalmaknak, lelki újjászületéseknek. Az is igaz, hogy az érdekesség, az újság ingere mindig vonzotta az embereket. Sőt - közfelfogás szerint - a dollár varázsa se áll utolsó helyen.