Részletek [antikvár]

Az egészre mutató „részletek" egy rendkívüli szolgatárstól Ajánlás Köntös László „Részletek' című kötetéhez Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője, a Dunántúli Református Tudományos Gyűjtemények (könyvtár, levéltár, múzeum) igazgatója, református lelkész. A felelős tisztségeken túl azonban sokkal több mondható el róla: Köntös László egy rendkívüli ember. Mit jelent az, ha valaki rendkívüli ember? Nem arra gondolok, félreértés ne essék, hogy különb nálunknál, hanem abban az értelemben, hogy nem beskatulyázható. Köntös László esetében ez a rendkívüliség, a kifejezés hagyományos értelmén túli, ha úgy tetszik, egyházi értelmet hordoz. Köntös László rendkívüliségében ott van minden korábbi rend, hagyomány, azaz örökségünk tisztelete; és mégis az azokon való túllépés, a valódi megújulás szándékával. Egész személyisége, habitusa, hite, tenni akarása, teológiai látása. Református Anyaszentegyházunk iránti aggódó szeretete, dunántúlisága, semmiféle nyavalygást nem tűrő határozottsága, munkabírása, a sokszor lehangoló állapotok diagnosztizálása és mégis azokon való túllépése mind igazolják ezt a rendkívüliséget. Köntös László Isten rendkívülien nagy ajándéka, itt Dunántúlon. Miért mondom ezt? Azért mert megtapasztaltam, attól kezdve, hogy Fehérvárcsurgón, ahol édesapja szolgált lelkészként, odalépett mellém, akkori másodéves teológus mellé, a húsvéti úrvacsora kezdetén, és csak annyit mondott, figyelmeztető szeretettel teli határozottsággal: „nem jó helyen állsz, ide állj, itt így szokás". Megtapasztaltam Köntös László rendkívüliségét, akárhányszor hallottam szószéki szolgálatait, előadásait, felszólalásait, mint