Példabeszédekben szólott [antikvár]

PÜNKÖSD UTÁNI XV. VASÁRNAP I. A MAGVETŐ Első előgyakorlat. Az evangéliumi szöveg. „Egyszer egy magvető kiméne vetni. És amint vetett, némely szemek az útfélre esének, s jövének az égi madarak, fölevék azokat. Mások meg köves helyekre esének, hol nem volt sok földjük és hamar kikelének, mert nem voltak mélyen a földben. De a forró napon, megcsapván azokat a hőség, minthogy nem volt gyökerük, elszáradtak. Mások ismét tövisek közé esének, és fölnővén, a tövisek elfojták azokat. Mások pedig jó földbe hullának és termést hoztak, egyik százszorosát, másik hatvanszorosat, másik harmincszorosát. Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!" Második előgyakorlat. A helyszín elgondolása, ahol t. i. az Úr a parabolát mondotta. Az evangélista - mint előzményt - elbeszéli, hogy Jézus „azon a napon kiméne a házból". Bizonnyal Péterek házából, ahol lakni szokott, mikor az „Ő városában", Kafarnaumban tartózkodott. Tekintsünk vele végig a gyönyörű vidéken. Előttünk a Genezáret tava vagy tengere, amelynek regényes környéke világviszonylatban is a föld egyik legszebb vidéke. Köröskörül kisebb-nagyobb hegyek, amelyek csak az északon belépő és délen kilépő Jordánnak nyitnak utat. Vizét a változó színű opálhoz hasonlíthatjuk, moraja pedig olyan, mint a hárfazene.