Párbeszéd az Úrral [antikvár]

ISTENI KOMBINATORIKA A hit és a tudás meglétének vagy hiányának Istennel kapcsolatban is csak négy esete van. Mindegyiket egy-egy példával szemléltetem. Az első esetre, a hit és a tudás együttes meglétére az archaikus népi vallásosság köréből választottam példát. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós gyűjtötte azt a népi imádságot, amelynek első három sorát idézem: „Felséges Úristen, ki lakozol mennyben, / Uralkodj igaz királyi székedben, / Hozzád folyamodok siralmas ügyömben"} Egy másik adatközlője a magánájtatosság mindennapi szükségét fogalmazta meg: „Lefekvés előtt, vagy bármikor, ha , magamnak lelki nyugvást akarok, akkor eztet mondom én. Bárhol! Ha nem hangosan, magamban Zsigmond Győző az erdélyi magyarság égitesthagyományáról értekezve vetette papírra: „A hiedelemhordozó egyszerre tudja, hogy hisz, és hiszi, hogy tud."^ A második eset egyedül a hiten alapul: „Hiszem, mert abszurdum" (Credo, quia absurdum). AII-III. század fordulóján működött karthágói keresztény rétornak, Tertullianus-nak tulajdonított szólás parafrázis. Krisztus testéről című traktátusában így fogalmazott: „Keresztre volt feszítve Isten Fia? Nem szégyellem, mert szégyenletes. És halott volt Isten Fia? Hihető, hiszen képtelenség. És az eltemetett feltámadt? Biztos, mert lehetetlenség."'' Elemzésem szempontjából nincs különösebb jelentősége annak, hogy Tertullianus nem amellett érvelt, amit a szállóige sugall. Nem azért tartott hihetőnek valamit, mert az képtelenség. Azért hitte el, amit addig mindenki képtelenségnek tartott, mert az apostolok