Nem magamban beszélek [antikvár]

A velem nyaraló három diák különös ötlete volt, hogy menjünk föl késő este Bécsbe, hiszen csak néhány kilométerre volt a szállásunk. Nehezen találtunk parkolót, aztán ahogy végigsétáltunk a belváros éjszakai forgatagán, a kaszinók, pompázó kirakatok, éttermek sorfalán, nagy nehezen eljutottunk a Stefansdom-ig. Néhány perccel a zárás előtt a mindet látni akaró turisták tömege még hömpölygött a bejárat körül és a székesegyház előterében, a a zajos áradat azonban odabent önkéntelenül is elcsendesedett. A látvány, amely mindannyiunkat fogadott, erre késztette még a hittől távol állókat is Egy régi Mária-ikon előtt ült vagy térdelt jó néhány ember, nők, férfiak, idősebbek és fiatalok - válogatatlanul. Mi tudtuk, hogy az ikon a mi egykori máriapócsi könnyező kegyképünk, amelyet itt, Bécsben is ilyen tisztelet övez. Ám érdekes volt a betóduló és elcsendesülő turisták tekintetét fürkészni. ők nem annyira az ikont, mint inkább az előtte imádkozó embereket nézték. Kik lehetnek ezek és mit csinálnak itt? A legnehezebb volt talán azt elfogadni, hogy hozzájuk mindenben hasonló emberek imádkoznak, ebben a korban, amelyben mindnyájan élünk, s amelyben a mindennapi élet szokványos befolyásai ennek annyira ellentmondanak.