Mit üzen Isten? - B év [antikvár]

Akár akkor, amikor a szentbeszédekre készülök; akár akkor, amikor az összegyűjtött anyagot szeretettel adom át másoknak is, mindig átérzem Szent Pál súlyos megállapítását: "...a sok nehézség ellenére is hirdetjük nektek Isten evangéliumát. Buzdításunk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli..." (1Tessz 2,2-4). Szívből örülnék, ha szentbeszédeim anyagával, idézetekkel, példákkal segítségére lehetnék paptestvéreimnek és a lelkipásztori kisegítőknek, "hogy az Úr igéje terjedjen és dicsőségre jusson" (2Tessz 3,1). Newman bíborossal én is így fohászkodom: "Ó Uram, áldd meg, amit írtam és tedd gyümölcsözővé, hogy sok jót tegyen, sok sikert érjen, de ebből - amíg élek - ne származzék rám semmi dicsőség".