Máté János emlékére [antikvár]

Sok szeretettel ajánlom ezt a kis könyvet minden igaz magyarnak, Istenben hívőnek; munkáját szerető, példaképet kereső, zenét kedvelő kis és nagy embernek. Tanítványoknak, orgonistáknak és kántoroknak, s szerte a világon a reformátusoknak. Tudom, hogy van olyan is, aki nem vallásos, de azért kíváncsi: Ki volt Máté János?! Kiegyensúlyozott nagyszerű ember volt, aki egész életét Isten dicsőítésére szerényen, művészi alázattal, önzetlenül élte. Isten segítségét kértem imádságomban, hogy Férjemről hadd jelenjen meg egy kis visszaemlékező összefoglalás, melyben láthatják munkájának szépségét és életének értelmét. Mindig derűs és kiegyensúlyozott volt az élete. Sziporkázó humorával nem fukarkodott, felülemelkedett a kicsinyes problémákon. Elveit senkinek a kedvéért sem adta fel. Hívő, igaz-ember volt. Megkövetelte az őszinteséget és a fegyelmet. Családunk szeretete és három gyermekünk fejlődése, a 33 és 1/2 éves boldog házasság hűsége ajándék volt mindkettőnknek. Erőt adott az erőtlenségben a közös munka gyönyörűsége, melyben egymást lelkesítettük új zeneművek bemutatására, énekkari és orgonaművek előadására. Rengeteget dolgozott egész életében. Az egyházi zene minden területén tevékenykedett, s munkáival jó példát mutatott tanítványainak, kántoroknak és teológusoknak. Művészetét Isten dicséretére használta, és mint református gyülekezeti kántor kamatoztatta 50 évig. Rettenetesen nehéz lázadás nélkül elfogadnom, hogy Ő már nincs velünk, pedig én voltam betegebb. Életében kétszer volt kórházban. Sajnos 1998. február 26-án meghalt (két műtét után). Az értékelő szeretet adott erőt, hogy a mélységes fájdalom kegyetlen kínját fel tudjam cserélni a tiszta szerelem áldott emlékeivel. Isten adott erőt, hogy hálát adjak közös életutunkért és családunkért. Köszönöm a tanítványok tiszteletét, szorgalmát és szeretetét.