Keresztyén egyháztörténet [antikvár]

„LESZTEK NÉKEM TANÚIM!" Jézus a legegyszerűbb embereket választotta ki kortársai közül, hogy „vele legyenek" (Márk ev. 3, 14) és hogy tanítványokká tegye őket. Az evangéliumok arról szólnak, hogy „miket cselekedett" Jézus (Ján. ev. 21, 25.), az Újtestamentom következő könyve pedig már arról beszél, hogy mit cselekedtek Jézus kiválasztott tanítványai. Megmutatták a világnak, hogy mire képesek a Krisztus Jézus követői, a keresztyének. Velük indul meg a keresztyénség története, amely nem egyéb, mint Jézus parancsolatának jól vagy rosszul való teljesítése. Annak a parancsolatnak, amelyet mennybeszállása előtt adott a feltámadott Úr: Lesztek nékem tanúim! (Apostolok cselekedetei 1, 8.) Avval kezdődik a tanúskodás, hogy a mennybemenetel után tíz napra, a zsidók aratási ünnepén, miután a megígért Szentlélek égő tüzes lángnyelvek alakjában „sebesen zúgó szélnek zendülésében" kitöltetett az apostolokra, azok szívében nagy változás következik be. Kicsinyhit és félelem helyett bátorság lesz úrrá felettük...