Jeremiás I. (rossz állapotú) [antikvár]

Jó harmincöt éve dolgozgatok egy munkán, amely a maga egészében a zsidó vallás történetét nyújtja Ábrahámtól Ezráig; még pedig a fejlődésnek három mélyebb bevágásával, a három címen, hogy elől a Nemzeti vallás Izraelje, utána az Erkölcsi monotheizmus prófétasága, harmadikúl a Zsidó község kialakulása. Persze, nem egymást fölváltott alakulatok, hogy az új teljesen kiszorította volna maga elől a régit; hanem az isten-eszmének, a zsidó gondolatnak, más-más beidegzése: de az új mindig szemben találta magával a régit, amígnem rájuk jött a mélyebb, vagy múlóbb erejű megértés. Az egymást kereső és egymástól elhúzó elvek a történet műtermében úgy kerültek párhuzamosságba, ha nem is épen egyenletesbe, hogy az egyik vonal a szertartási - papi-nemzeti, a másik meg az erkölcsi - prófétai-egyetemes - és az az idő a zsidó vallás e kétféle elemének a kifejléséé: az egység teóriája (Mózes), a kettők bajvívása (az Amósszal megindult új prófétaság) és összebékülésük (Ezekiel-Ezra). Nagyszerűségek mindvégig : ahogy a zsidó népléleknek azok a legmegértőbbjei az erkölcsi-embert akarják; és kemény drámaiságok mindenütt: ahogy a magányos ember, egy-egy L _ próféta: akár Élia, akár Hósea vagy Ezsajás, veszi föl a hatalommal. Ebben az erkölcsi eszményért való rajongásban, természetes, más a törvényhozó (Mózes), meg a törvény védelmezője (Sámuel), meg a törvény megbékítője (Ezekiel), és más a törvény támadója - és Ámosztól Jeremiásig ez voltak a próféták: ezért is, hogy minden másutt az idő levegőjében lirai hangulatok is meg eposziak, ezeknek a világa csupa-csupa drámaiság. Mondom, jó harmincöt éve dolgozgatok ezen a munkámon. Amikor hozzáfogtam, sok mindenre nem gondoltam; egyebek közt arra sem, hogy a mi világunkban nem igen akad kiadója az e fajta könyvnek - később aztán, hogy figyelmeztettek rá, nem törődtem vele: dolgozgattam tovább...