Jer, örvendjünk keresztyének! [antikvár]

Előszó A 20. század harmincas éveinek elején friss szelek fújtak hazai egyházunkban. Az evangélium üzenete és Luther iránt támadt érdeklődés egybecsengő jele volt, hogy a nagy múltú győri evangélikus gyülekezet fiatal lelkésze felfigyelt a nemzetközi egyházi könyvpiacon egy alig hároméves könyvre, melyet már több nyelvre lefordítottak. Ekkor, 1936-ban került frissen kezébe a harmadik kiadás. Magyarra fordította, s 1938 karácsonyán már ajándékozhattuk szeretteinknek. Hamarosan második kiadásra lett szükség. A harmadik a nemzetünkre zuhant történelmi fordulat miatt késett közel ötven esztendőt. íme, itt van! Először néhány szót a szerzőjéről! Kari Witte, a későbbi hamburgi püspök, a kötet összeállítása idején a nagyváros „népmissziói" munkáját vezette, s jelentős teológiai munkásságot is folytatott. Az evangélizáció és Luther forrott össze lelkében a kutatás közben, melynek eredménye ez a maga nemében egyedülálló, Luthert megszólaltató áhítatos könyv. A Luther-szövegek válogatása az egyházi esztendő rendje szerint történt. Mégpedig oly módon, hogy minden egyes vasárnapra és ünnepre eső ún. óegyházi perikópák, igehirdetési alapigék adták a rákövetkező hét vezérgondolatát. Ezeket találjuk a vasárnap, illetve az ünnep címében megfogalmazva. Alatta olvasható a tekintetbe vett perikópa bibliai jelzése. A vezérgondolat bontakozik ki a hét áhítat választott, rövid igéiben. Hallatlanul nagy kereső munkát jelentett, hogy Luther Márton roppant terjedelmű könyvanyagából, prédikációiból, egyetemi írásmagyarázó előadásaiból, jelentős reformátori irataiból, asztali beszélgetéseiből stb. - felsorolásuk egy oldalt töltene be - kellett kiválasztani az áhítatul szolgáló részletet és hozzá a megfelelő igét. Az áhítatok címe a Lutherszöveget fogja át.