János evangéliuma [antikvár]

Bevezető i : i Bevezetéstani és kortörténeti l<érdések Kezdetben volt az Ige, és az Ige megjelent az övéinek, és közöttük lakott. És eljött Keresztelő János, hogy bizonyságot tegyen az Isten Fiáról, aki azért jött, hogy tudtul adja nekünk mindazt, amit az Atyától hallott, és így életet adjon a benne hívőknek. Ezt mondja el János evangélista, aki a szinoptikus evangéliumok után megírta a maga „lelki" evangéliumát, ahogyan Alexandriai Kelemen nevezte a második század végén. János és a többi evangélista között azonnal felfedezhető ez a nézőpontkülönbség, ezért is kapta „mennyekben járó" melléknevét (Nazianzi Gergely), és így lett a magasban szárnyaló sas a negyedik evangélista jelképe. Egy szintén János nevű, negyedik századi püspök, aki gyönyörűen kidolgozott szentírásmagyarázó prédikációiért a Khrüszosztomosz, az „Aranyszájú" melléknevet kapta, János evangéliuma értelmezését ennek a nézőpontnak a bemutatásával kezdi: „ odaátról szól hozzánk e férfi, ugyanis nem ebből a világból való, ahogy maga Krisztus is mondja: »ti nem ebből a világból vagytok«, és a Vigasztaló lakik benne, a mindenütt jelenvaló, ki oly pontosan ismeri az Isten dolgait, mint ahogy saját dolgait ismeri az emberi lélek". Miért fontos nekünk e régi görög atyák véleménye? Mert azt mutatja meg, hogy az időben közel (Kelemen talán csak száz évvel az evangélium keletkezése után) élő, ugyanazt a görög nyelvet beszélő keresztyének is idegennek, távolinak, valami ismeretlent bemutatónak találták János evangéliumát. 11 Bevezető