Imakönyv [antikvár]

IMÁDKOZZÁL. Imádkozzál, ha Istened megáldott, S vidáman folynak élted napjai; Ha szépnek tartod ezt a szép világot, Érette légy kész Istent áldani. Mert szép az élet s édes élni ebben. Ha szeretet s békesség van szívedben, S ha utadon szedhetsz öröm-virágot: Imádkozzál, ha Istened megáldott! Imádkozzál, ha szíved bú szorítja, S könyhullatással sózod kenyered. Ha napodat sötét felhő borítja, S kiket szerettél, mind eltemeted. Atyád ő, aki bút küld rád az égbül. Óh boldog az, ki sorsával kibékül; Isten a mennyet néked is kinyitja: Imádkozzál, ha szíved bú szorítja!