Imakilenced [antikvár]

AJÁNLÁS ISTEN SZOLGÁINAK PÉLDÁJA Ferences életem során mindig megdöbbentett azoknak a rendtársaimnak az életpéldája, akik a legnehezebb, legkilátástalanabb helyzetekben hűségesen meg tudtak maradni azon a helyen, ahova közösségük rendelte őket. A testvérek ilyenkor könnyen felismerték, hogy a konfliktusokat nem feltétlenül tudják megoldani, mégis fontos a jelenlétük és az, ahogyan helyben maradnak. Szentföldön élő rendtársaink életének egyik legfontosabb szolgálata az, hogy egy békétlen világban a béke követeiként élnek. A vértanúság hírében meghalt testvéreink élete ugyanerről a hűséges „ott maradásról" tanúskodik. Benne maradtak a kilátástalan helyzetben, bár talán el is mehettek volna, de ők nem hagyták el a rájuk bízottakat. Mindez a létezés ajándékára is ráirányítja figyelmünket, a lét, az ott lét, a jelenlét értékére. Éppen e felismerés miatt hiszem, hogy hét rendtársunk személye és a kanonizációjükért végzett imakilenced alkalmai a hit és az összetartozás kötelékeit szövik a ma élő ferencesek és azon templomi közösségek hívei között, ahol a kommunizmus miatt megszakadt a rendi élet folytonossága. Különösképpen is rábízom ezért az egykori ferences templomok híveire e hét rendtársunk boldoggá avatásának ügyét. Kérjék Isten szolgáinak közbenjáró imáját papi és szerzetesi hivatásokért, értünk, ma élő ferencesekért, azért, hogy e hét rendtárs példája nyomán a helyi hívő közösségek is felismerhessék, hogy egyházközségeikben ma miképpen tudják követni és megélni alapító atyánk lelkiségét! Amikor 2006-ban rendtartományunk vezetőségi ülésén először beszélgettünk vértanúnak tartott rendtársaink boldoggá avatási folyamatának megindításáról, valaki úgy i'lpt ' ¦> .i ^ , ! i; i.' i'í •'i:. i .(i'íffl iM'