Igéddel éltess engem! [antikvár]

ELŐSZÓ Jézus a mennyből hozta el a jó hírnek örök szavát, amely fény és égi jel. Ezt a szót, mint isteni igazságot hallgatták egykor az apostolok, akik később megbízást kaptak Mesterüktől tanításának továbbadására. Ők hirdették elsőként az Igét. Az evangéliumok elénk tárják az első keresztények és keresztény közösségek hitét. Ez a hit Jézus személyéhez kötődik, hiszen az ő tanítása és csodái ébresztették a hitet az emberekben. A tanítványok egykor Jézus tanításával a szívükben indultak útnak, hogy Mesterük kérésére hirdessék Isten országának örömhírét. Az igehirdetés sikeréhez nem is volt szükségük semmire, hiszen az igazság tanítása olyan belső erővel rendelkezik, amely meggyőzi az embereket. A tanítás továbbadásának szolgálatába léptek be az evangélisták azáltal, hogy írásaikban összegyűjtötték mindazt, ami az apostoli igehirdetésben Jézusról és tanításáról szólt. Keresztényként naponta olvasom a Szentírást, főként az evangéliumot, s papként naponta hirdetem az örömhírt, hogy hitemben erősödjek és hasonlóvá váljak az igehirdető Jézushoz. Isten igéje kimeríthetetlen forrás, éltető forrás. Számomra is és mindenki számára, aki az igazságra szomjazik. „Igéddel éltess engem!" (Zsolt 118,25) - imádkozzuk a zsoltáros szavaival. Isten Igéjére, az élő és éltető forrásra szeretnék mutatni ezekkel az elmélkedésekkel, amelyek a vasárnapokon és ünnepnapokon elhangzó evangéliumi részekhez kötődnek. Minden prédikáció előtt a szentmisén részvevőkre vonatkoztatva felidézem magamban Szent Pál apostol szavait: „Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint 170