Idevigyázz gyerek! [antikvár]

Ajánlás Kezdetben volt az ellenőrző könyv. Bár valójában nem volt az könyv, csak egy kis füzet. Később üzenőfüzetté avanzsált, talán azért, hogy a galamblelkű diákok, s a még gyöngédebben kezelendő szülők, meg ne szeppenjenek tőle. Ellenőrző, még mit nem! Legyen csak üzenő, üzenetet kapni mégiscsak kevesebb felelősséggel jár, mint ellenőrizhetőnek lenni De hagyjuk ezt most, hiszen üzenetet küldeni s üzenetet kapni valóban szép dolog. Kiváltképp, ha egy sokat próbált bencés szerzetes, pap-tanár a küldő, aki ugyan jó ideje nem áll már a katedrán, sem az igazgatói irodában, ám a tihanyi apátság által vonzott „osztályba" valószínűleg többen jártak, s járnak már, mint ahány diák Győrben és Pannonhalmán nevelődött a keze alatt. Richárd atya üzen. Aktív és „öreg" diákoknak, szülőknek, gyermekeknek: mindenkinek. E kis könyv immár második csokra az üzeneteinek, amelyek eredetileg a Magyar Katolikus Rádió Üzenőfüzet című műsorában hangzottak el. A ma divatos üzenetek, meszidzsek, rettentő fontos dolgokról szólnak. Hogy áll a tőzsde, ki nyert a bajnokságon. Kivel fut éppen az ügyeletes celeb. Richárd atya üzeneteinek tárgya korántsem ilyen fontos. Sokkal fontosabb. Egy kép, egy emlék, egy párbeszéd, egy mondóka. Egy hajó, egy név, egy vers, egy tégla. Egy terített