Homíliák 1990/I. [antikvár]

I. - Ádvent van. És Ádvent nemcsak Úr-jövetet jelent nekünk, hanem várakozást is, vágyakozást az örök otthon után. Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az otthon?" - kérdi a költő, Radnóti Miklós távolról a szerbiai táborból. Ebben a fájdalmas költői kérdésben örök emberi vágy tör föl: mindegyikünk szeretne valahol, valakinél otthon lenni. S mivel itt nincs "maradandó városunk", nemcsak most, karácsony előtt, hanem az egész élet folyamán nagy ádventet élünk át. - Talán bennem is ott él az önámító biztonságérzet, mint Noé kortársaiban (vö. Ev.)? Meg vagyok-e győződve arról, hogy itt a földön biztonságban csak az lehet, aki tudja, hogy hazánk a mennyben van?