Hitből hitbe [antikvár]

Régi idők el nem avuló kincseit érdemes újra olvasni. Így kerül sor a nyolcvan-hetven-hatvan-ötven évvel ezelőtti írások közlésére 2003-ban. A szerzők nem az éppen aktuálisra, hanem az örök ige igazságára és a mindig érvényes üzenetre hívják fel a figyelmet. Napjainkban gyülekezeteink lelki erősítésére egyetlen lehetőségként kínálkozik híveink hitbeli ismeretekben való gazdagítása. Ez egyúttal feltételezi többek munkatárssá képzését, akikre egyházközségeinkben nagy szükség mutatkozik. A tanítvánnyá tétel missziói parancsát csak akkor tudjuk megvalósítani, ha azt minél többen végzik közöttünk. Az ajánlott programok többek között ezt a célt is szolgálják. Felhasználása esetén vegyük igénybe arra alkalmas nem lelkészi személyek szolgálatát is. Ennek kettős haszna lehet. Egy felől az egy lelkészes gyülekezetekben mód nyílik a lelkészeknek is igét hallgatni, másfelől elkötelezettségükben erősödnek a „világi" szolgálattevők. Ezzel a gyakorlattal az egyetemes papság reformátori felismerését újra gyakorlatba hozzuk. A vallások piacán „egyik lehetőségként" jelenünk meg napjainkban nagyvárosainkban, s lassan falvainkban is. Ahhoz, hogy evangélikusokként megmaradjunk a hitben, tudatosítanunk kell evangélikus hitünk és zaklatott történelmünk el nem múló értékeit, valamint a jelen kihívásait. Az a Jézus Krisztus, aki tegnap és ma mindörökké ugyanaz, az Egyház Uraként őrizze meg fénylő kincseinket, és drága örökségünket sok nemzedéken át, hogy a materializálódó, egyre inkább csak magukra gondoló, sokszor közönyös, máskor cinikus posztmodern kortársak között híveink hitvalló, tanúságtevő életet éljenek. Kísérje áldás a könyv használatát!