Bővebb ismertető
ELOSZO
Napjaink zajában sokak számára létszükségletté vált, hogy visszavonuljanak a hangos forgatagból és csöndre találjanak.
A hallgatásról szóló könyvek tömege éke-
sen bizonyítja, mTlyeii_s^^her vágyódik"^
csönd után. A l^a azzajjgnyeget, hogy be-
teggé teszi az embert. Igy azután Kierkegaard-
TáTégyütt újra teltedezték a hallgatást, amely _belsőjyóg^lásuk eszköze. Lelkendeznek a csend jótékoi^ hatásárd, dicshimnuszokat zengenek róla. Sokan a k^lptj mpHi^^piAg tprhni-aj hállgatás(-g
kábaoJedezíék-fei-
-gyogyító hatá-
sát, és ezt most többre tartják minden más val- i lási kifejezési formánál, még az imádságnál és \ a litogiánál főbbre.__>
A hallgatás mai, csaknem egyhangú dicséretéből hiányzik egy szempont, amelyet a vao-y^ nasztikus tradíció újra meg újra hangsúlyozott: a hallgatás mint feladat, mint felszólítás arra. V,^
hogy önmagunkon dnlgnyynnW hogy Öni-na- _
gunkon^ltoztassunk. Ezért a következőkbert a korai Szerzeteseket (3-6. század) beszéltet-i—^ jük a hallgatással kapcsolatos tapasztalataikról. Ok segíthetnek abban, hogy némileg áttekinthetővé váljon a ma erről elterjedt, eléggé differenciálatlan felfogás, amely inkább csak vágyakból, nem pedig tapasztalatból származik.
Mindenekelőtt azonban hangsúlyozni akar- ^ juk, hogy a hallgatás olyan lelki feladat, amely
c
\
> r i'fí'Vv i-í.' !¦; i fV- I •