Hallgatni arany [antikvár]

ELOSZO Napjaink zajában sokak számára létszükségletté vált, hogy visszavonuljanak a hangos forgatagból és csöndre találjanak. A hallgatásról szóló könyvek tömege éke- sen bizonyítja, mTlyeii_s^^her vágyódik"^ csönd után. A l^a azzajjgnyeget, hogy be- teggé teszi az embert. Igy azután Kierkegaard- TáTégyütt újra teltedezték a hallgatást, amely _belsőjyóg^lásuk eszköze. Lelkendeznek a csend jótékoi^ hatásárd, dicshimnuszokat zengenek róla. Sokan a k^lptj mpHi^^piAg tprhni-aj hállgatás(-g kábaoJedezíék-fei- -gyogyító hatá- sát, és ezt most többre tartják minden más val- i lási kifejezési formánál, még az imádságnál és \ a litogiánál főbbre.__> A hallgatás mai, csaknem egyhangú dicséretéből hiányzik egy szempont, amelyet a vao-y^ nasztikus tradíció újra meg újra hangsúlyozott: a hallgatás mint feladat, mint felszólítás arra. V,^ hogy önmagunkon dnlgnyynnW hogy Öni-na- _ gunkon^ltoztassunk. Ezért a következőkbert a korai Szerzeteseket (3-6. század) beszéltet-i—^ jük a hallgatással kapcsolatos tapasztalataikról. Ok segíthetnek abban, hogy némileg áttekinthetővé váljon a ma erről elterjedt, eléggé differenciálatlan felfogás, amely inkább csak vágyakból, nem pedig tapasztalatból származik. Mindenekelőtt azonban hangsúlyozni akar- ^ juk, hogy a hallgatás olyan lelki feladat, amely c \ > r i'fí'Vv i-í.' !¦; i fV- I •