"Ha meghal az ember, hol van ő?" [antikvár]

1. Az ember vívódása a halál kérdésével A költészet tanúságtétele GILGAMES-EPOSZ (i. e. 2000 körül, részlet) ( ) Felelj hát te, titkok tudója, Um-napisti^ szólj a halálról! ( ) A tökéletes Um-napisti, ekképpen szólott a halálról: „ Még alighogy világra jöttek, s már el is kell menniök innen. ( ) Építesz kő- meg téglaházat? Veszel magadnak feleséget? Megosztozol testvéreiddel? Kötésteket cserépre vésed? Mire mindez? Mi tart örökké? Ház? Egyesség? Jelek? Kötések? Tudod: mindez nagyon mulandó! Sírtábláid is elenyésznek! Ember-e még, mondd, a halott is? Ugye, hogy nem, Ő már nem ember! Alvóhoz hasonlít, de mégsem! Aki meghalt, nem álmodik már! Szoborhoz hasonlít, de mégsem! Holt kő az, de nem is volt élő! A halál mindenhez hasonlít, de nem azonos semmivel sem! " ^ A vízözön túlélője, a bibliai Noénak megfelelő személy a