Gyermekistentiszteleti tanítások II/2. [antikvár]

IV/1. ADVENT I. Jelenések 1. MEGJEGYZÉSEK: I. Szövegmagyarázat. Az itt következő négy ádventi vasárnapon János Mennyei Jelenésekről szóló könyvének négy részlete kerül sorra. A könyv bevezetéstani kérdéseiről bővebben írnak a szakkönyvek, ezekre nem térek Ki (KÁLDY, Bevezetés az Újszövetségbe, Budapest 1957, 213-221; JuKo 365; s az akadémiai kurzusok). Hasznos azonban néhány szót ejteni a könyv keletkezéséhez magyarázatot adó zsidó apokalüptikáról. E görög eredetű név - a könyv címe: János apokalüpszise - igei alakjának jelentése: leleplez, feltár, kijelent, kinyilatkoztat; a főnév pedig: kijelentés, kinyilatkoztatás (Dr.KISS Jenő, Újszövetségi görög-magyar szótár, Budapest, 1951). Az "apokalüptika" viszont "irodalmi műfaj" megjelölés, mely különösen a zsidóságban - a babiloni fogság utáni időben, az Ószövetségben a kései prófétáknál (Zakariás, Dániel), illetve a kánonon kívüli irodalomban (Énok könyve, Mózes mennybemenetele, 4. Ezsdrás, Báruk apokalüpszise, stb.) - és az őskereszténység köreiben virágzott. Az utóbbi táptalaját Jézus közeli visszajövetelének reménysége teremtette meg. A szerzők extatikus - vagy álomlátásban nyerik el a kijelentést, és olykor a látomás (vízió) az apokalüptika stílusformája. A középpontban a végső idők eseményei állnak, s a jövendő az a titok, amit a szerző az olvasó tudtára ad, illetve ami azért adatott neki is tudtára - a látomásban -, hogy ismertesse meg másokkal. A hitelesség kedvéért a szerzők nagy személyiségek nevei mögé rejtőznek (Énok, Mózes, Ábrahám, Báruk, Dániel, stb.), vagy névtelenek maradnak. A Jelenések könyve, témáját, eszkÖ7Pi+ tekintve, kialakult hagyomány folytatója, így átvesz és használ olyan anyagot és motívumot, amik más apokaliptikus irodalomba n is honosak. Mégis, a szerző személye a gyülekezetek előtt ismert (nem használ álnevet és nem névtelen), írása levél formájú, sőt levelek vannak benne, liturgikusán emelkedett hangja pedig a gyülekezeti istentiszteleten történő felolvasásra utal. Történelemszemlélete mélyen benne gyökerezik Jézus földi életének történetében, s az egész mű alapja Jézus. Alapvető szándéka, hogy a gyülekezeteket vigasztalja (Róma ill. a bún elleni harcukban) aktuális és alkalmi irat, mint az apostoli levelek, nem a késő utókorhoz szól, ezért úgy kell nekünk is értenünk, ahogy ezt akkor értették. Az első fejezet tartalmilag három szakaszra oszthatú: előszó 1-3, levél formájú bevezetés 4-8, elhívatás és megbízatás 9-20. - 1-3.v. Miként az első fejezet olyan, mint az egész könyv nyitánya, hasonlóképpen ez az első néhány vers is előre utal. Utal az Istentől kapott kijelentésre, arra, ami ugyancsak fontos az egész könyvben, hogy mindennek hamar kell megtörténnie, és itt találjuk egy-