Ferenc pápa Misericordiae Vultus kezdetű bullája [antikvár]

Részlet: FERENC, RÓMA PÜSPÖKE, ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA, MINDAZOKNAK, AKIK EZT A LEVELET OLVASSÁK, KEGYELEM, IRGALMASSÁG ÉS BÉKE 1. Jézus Krisztus az Atya irgalmasságának az arca. Úgy tűnik, ez a szó jól összefoglalja a keresztény hit misztériumát. Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált elevenné, láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját. Az Atya, „a végtelenül irgalmas Isten" (Ef 2,4), miután kinyüatkoztatta a nevét Mózesnek mint „irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben" (Kiv 34,6), nem hagyott fel azzal, hogy a történelem során különféle módokon megismertesse a maga isteni természetét. „Amikor elérkezett az idők teljessége" (Gal 4,4), és üdvözítő terve szerint már minden el volt rendezve, elküldte Fiát, aki Szűz Máriától született, hogy véglegesen kinyüatkoztassa nekünk a szeretetét. Aki őt látja, az Atyát is látja (yö.Jn 14,9). A názáreti Jézus a szavaival, tetteivel és egész személyiségével1 kinyilatkoztatja Isten irgalmasságát. 2. Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, aki őszintén tekint a testvérre, 1 Vö. n. Vatikáni Zsinat, Dei verbum dogmatikus konstitúció, 4.