"És lesztek nékem tanúim" I. [antikvár]

Bevezetés Jézus az idők végéig előre tekintve, valamennyi tanítványának adta e megbízást: „Lesztek nékem tanúim a föld végső határáig" (Ap. csel. 1:8) A személyes bizonyságtevés szolgálata mindannyiunk hitbelierkölcsi kötelezettsége és kiváltsága. Péter apostol gyülekezeti körlevelében is minden keresztényre vonatkozik e megállapítás: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (2:9, vö. 1:1) Teljesítjük-e ezt a kötelezettségünket? És helyes fogalmaink vannak-e arról, mit jelent ez a szolgálat? Sokan azt értik személyes bizonyságtevésen, hogy időnként - többnyire csak ritkán, ha különleges alkalom adódik rá - beszélnek valakinek valamely hitigazságról. Fontos tisztáznunk tehát azt az alapkérdést is, mit jelent a személyes bizonyságtevés szolgálata. További kérdés, hogy miként végezzük ezt a szolgálatot? Ebben a negyedévben azt tanulmányozzuk, hogyan teljesítették a bizonyságtevés szolgálatára vonatkozó megbízatást az apostolok és az őskeresztény korszak hívői a Szentlélek kitöltetése időszakában. Minta és példa ez számunkra, akik a késői eső kitöltésében szeretnénk részesülni. Hitbeli elődeink bizonyságtevő szolgálatát tanulmányozva igyekszünk megfigyelni majd a törvényszerűségeket és levonni az általános érvényű tanulságokat a magunk számára. E negyedévi Bibliatanulmányaink célját tehát így határozhatjuk meg: felkészítés, kiképzés a bizonyságtevés szolgálatára az apostoli korszak keresztényeinek ihlető példája által. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvet tanulmányozzuk majd hétről hétre e speciális szempontból. Nyomatékos biztatást kaptunk arra vonatkozóan, hogy milyen fontos megismernünk e könyv üzenetét: „Isten felhívta a figyelmemet arra, hogy az Apostolok cselekedeteiről írott könyv egészében különleges jelentőségű Biblia-tanulmány és hitbeli lecke ma számunkra." (Ellen G. White: 32. levél, 1910)