...és hol volt Isten? [antikvár]

Bevezetés fl szenvedőkért dobog egy szív E könyv ötlete akkor merült fel bennem, amikor a CNN hírcsatornán megnéztem egy riportfQmet azokról a gyerekekről, akik túlélték a 2005 októberi indiai és pakisztáni földrengést. Amikor láttam, hogyan próbáltak meg az önkéntesek segíteni a megrémült fiatalokon, felmerült bennem a kérdés: „Milyen Isten az, aki engedi, hogy megtörténjen egy ilyen szerencsétlenség?" Ezek a gyerekek - legtöbbjük árva volt - megsebesültek, ezért be voltak kötözve. Némelyiküknek be volt dagadva a szeme. Mások kővé meredten ültek ott, hiszen nyilván sokkolta őket az a sok szörnyűség, amit átéltek. És az önkéntesek? Tették, amit éppen tenni tudtak, hogy a túlélőknek vigasztalást n5nijtsanak, és ellássák őket a létfontosságú dolgokkal. De sokan, akik a távoli falvakban el voltak vágva a világtól, semmüyen se^tséget sem kaptak. A CNN riportjának sugárzása óta bizonyára sok gyermek közülük meghalt. És mi történt azokkal, akik életben maradtak? Bizonyára magányosan, bánatosan és szenvedések között tengetik életüket. A 2005-ös földrengés során összesen 80 000 ember veszítette el az életét, és ennél sokkal többen sérültek meg. A földrengés nem sokkal az újkori történelem legnagyobb természeti katasztrófája, a nagy szökőár (cunami) után következett be, amely Sri Lanka, Thaiföld, India és néhány más ország tengerpartját sújtotta. A katasztrófa halálos áldozatainak becsült száma kb. 240 000 ember volt - a pontos számot persze senki sem ismeri. Miközben ezeket a sorokat írom, egy évvel a szökőár után, még mindig 2 milhó ember él fedél nélkül, és sokan közülük meg sem próbálták újrakezdeni életüket. Sok gyermek még mindig az életéért küzd, a csedádtagok el vannak egjrmástól választva, és 50 000 ember van az eltűntek listáján. Egyesek közülük még ma is keresik szüleiket, ill. rokonaikat, abban reménykedve, hogy életben vannak. Ki képes felmérni, hány vödömyi könnyet hullattak már effajta katasztrófák miatt? Nekünk, akik az Amerikai