Csak aki változik, marad hű önmagához [antikvár]

Sorozatunkban - amelynek vállalt célja, hogy bemutassa a napjaink keresztény teológiai gondolkodását meghatározó szerzőket, irányzatokat és műveket- most egy olyan szerzőt ajánlunk Olvasóink figyelmébe, akit sokan jól ismernek, hiszen 1989-ben magyarul is megjelent hiánypótló műve, a Bibliai Lexikon. Ugyanakkor idehaza azt már kevesebben tudják, hogy Herbert Haag a maga hihetetlen műveltségével a katolikus egyház legradikálisabb teológusai közé tartozott. Műveit sok nyelvre lefordították, és ezek igen gyakran élénk ; visszhangot és komoly szakmai vitát váltottak ki. E könyv magyar kiadásával mi is azt szeretnénk ha a benne felvetett kérdések beszélgetés és vita tárgyává válnának mert úgy gondoljuk, hogy Haag gondolatait nem egyszerűen elfogadni vagy elutasítani kell, hanem az egyházról és annak helyzetéről alkotott vélekedésünkben szem előtt tartani. A Csak aki változik, marad hű önmagához című könyv nem sokkal szerző halála előtt, 2000-ben jelent meg a Herder Kiadónál. Haag itt azt a kérdést vizsgálja, hogy nem kellene-e sok szempontból új alapelveket ("alkotmányt") bevezetni a katolikus egyházban. Mindenekelőtt a biblikum, az egyháztörténelem és a különféle egyházi megnyilatkozások felismeréseire és a pasztorációs helyzet tapasztalataira támaszkodva vizsgálja az egyház strukturális kérdéséit a hagyomány szerepét, a klerikusok (hierarchia) és laikusok viszonyát, a kötelező papi cölibátus kérdését, a tanításhoz való jogot, az elöregedés okait, a nők szerepét és az emberi jogok helyzetét a katolikus egyházban. Könyvének utolsó fejezetében azt a kérdést veti fel a szerző: Van-e még jövője az egyháznak?" A felelet pedig így szól: ,,A katolikus egyháznak akkor lehet még jövője, ha elég bátor és erős ahhoz, hogy új alkotmány készítsen saját magának. A mostani alkotmány hibáiból tanulva az újnak mindenekelőtt három követelményt kell szem előtt tartania: 1) [...] Az egyes püspöki konferenciáknak szabadon meg kell tudniuk határozni, hogy mi felel meg országuk vagy régiójuk szükségleteinek. [...] 2) Meg kell szüntetni a klerikusok és laikusok szembenállását. [...] Az egyháznak nem szabad a klérus egyházának maradnia. [...] 3) Az egyháznak nem szabad továbbra is monarchiaként működnie, ahol egyetlen ember egyedül irányítja az egész katolikus világot, [...] Mindezen lehetőségekből egyre kényszerítőbb szükségként merül fel majd egy út az evangéliumra épülő egyházjog megteremtése."