Betegek imakönyve [antikvár]

A korai keresztény századokban élt remete, Makáriosz apát beszélte el a következő történetet: Egyszer meglátogattam egy súlyosan szenvedő beteget. Az agg szüntelenül ismételte a mi Urunk, Jézus Krisztus áldott nevét. Amikor megkérdeztem lelke felől, örömmel telve mesélte el a következő látomást: Mikor a mi Urunk, Jézus Krisztus nevének édes táplálékát élveztem, üdítő álmom volt. Elragadtatásomban láttam Krisztus királyt, aki háromszor így szólt hozzám: Nézd, nézd, én vagyok és senki más! Én azonnal felébredtem, s oly nagy öröm töltött el, hogy ezáltal elfelejtettem minden fájdalmat. Ebben a kis imakönyvben azoknak a szenteknek és neves személyeknek az imáit gyűjtöttük egybe, akik betegségük idején nem merültek el fájdalmukban. Zúgolódás és elkeseredés helyett Krisztushoz fordultak, aki így biztatott: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket!" S a Krisztushoz fordulók minden korban megtapasztalhatták, amit Gárdonyi Géza is vallott: „A nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől."