Barnabás evangéliuma [antikvár]

Előszó Egyházi közökben jobban szeretnék, ha nem is létezne, vagy ha már létezik, legalább hamisítványnak lehetne minősíteni Egyik út sem járható. A Jézus egyik apostola által írt értekezést ugyanis 1500 évvel ezelőtt fedezték fel Törökországban. A Krisztusról kialakított teológiai és világi képet, egyes konkrét történelmi eseményeket, jelentősen más szemlélettel tárgyalja. Igen hangsúlyos és erős iszlámvonásokat sorakoztat fel. Barnabás evangéliumára azonban már a középkorból is találunk hivatkozásokat, idézeteket belőle, a könyvet tehát semmiféle mesterkedéssel sem lehet „nem létezőnek", illetőleg „hamlsítvánjmak" feltüntetni. A könyvet az Ankarai Néprajzi Múzeumban őrzik, bőrkötésű és Jézus anyanyelvén, azaz, arámi nyelven íródott. (Már ez a körülmény is meglehetősen szokatlan, hiszen az újszövetségi evangéliumok és egyéb szövegeinek nyelve görög!] Jézus korában, Galileában, az arámi nyelv volt általánosan elterjedt, a hivatalos görög, és a - római megszállás következtében használatos - latin mellett. A lapok az évszázadok során megfeketedtek; a szakértők elemző vizsgálata azonban igazolta eredetiségüket. Iráni egyházi hatóságok álláspontja szerint a szöveg egyértelműen igazolja, hogy nem Jézust feszítették keresztre. Jézus nem Isten fia, hanem csupán Istennek prófétája. A „szentnek" és „apostolnak" nevezett, Jézussal életében soha nem találkozott, Jézus követőit családostól és gyermekestől üldöző és legyilkoló, a római állampolgársággal rendelkező Pál rabbi pedig - közönséges csaló. Jusztin mártír a négy kanonizált evangéliumot meg sem említi a II. században az Újszövetség korára eső kötetek között. A kön)rv arról is beszámol, hogy Jézus már az életében a felvétetett a mennybe, nem halt meg, nem feszítették keresztre, a kínhalált az őt eláruló Júdás szenvedte el.