Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Moldován Vilmos prédikációi elé
Két prédikáció sorozat szószerint lejegyzett anyagát tartja kezében az olvasó. Ennek a könyvnek minden mondata Moldován Vilmosról, mint prédikátorról tanúskodik. Nem tudós teológusként jelentkezik a szerző, - bár tehette volna - hanem Isten Igéjének mai tolmácsaként. Mondandóját költői magaslaton is képes lett volna tolmácsolni, mégsem teszi. A mai élet mai kérdéseiről a mai ember köznapi nyelvén szól, vagyis prédikál. Ha behunyjuk szemünket, magunk előtt látjuk törékeny alakját, olvasás közben még mozdulatait is látjuk, a hangja színét is őrzik ezek a sorok. Ezért nem változtatott mondatain a szerkesztő, nem igazította ki még a döccenőket sem.
Moldován Vilmos már nincs közöttünk, tragikus hirtelenséggel elment, megnyugodva fáradtságaitól, előre ment. Mi Isten kikutathatatlan akarata folytán ittmaradtunk. Ha most hallana, biztos vagyok benne, hogy szelíden mosolyogva ennyit mondana: "Testvér, folytasd tovább!"
Ösi hasonlat: az Ige az élet kenyere. Nem fán terem a kenyér, nem is vetik, nem is aratják. A kenyér magból születik és a mag Isten ajándéka, de nekünk is dolgozni kell érte. Vetni, trágyázni, aratni, csépelni, őrölni, szállítani, dagasztani, sütni. Isten adja az Igét is, benne a mag, de, hogy kenyérré legyen, nekünk is meg kell küzdeni érte. Moldován Vilmos ilyen vető, arató, őrlő, dagasztó, igát viselő. Isten igazságáért féltő szeretettel dolgozó ember volt. Nem kért tudásáért elismerést, nem követelte meg sohasem, hogy bizonyítványainak, vagy prédikációi magávalragadó gondolatsorainak higgyünk, hanem azt az örömöt osztotta meg velünk, akik az Ige hallgatására jöttünk, amiben neki is része volt, amikor megszólította öt Isten mindig időszerű Igéje.