Az isteni irgalmasság [antikvár]

ELŐSZÓ ÉS ADÁNLÁS isztelt Isten képére teremtett estvéreim! Krisztusban kedves Olvasó! Csodáljuk meg, mitjelentföldiéletünkben a mindenható Istennek legfőbb tulajdonsága, az irgalmasság. Jézus sok példabeszédet mondott, ezek közül az egyik legismertebb és legszebb a tékozló fiú története. Ezt teljes egészében ismertetjük a könyvben, de most, csak egy kis részletet ragadunk ki a történetből. A tékozló fiú testileg-lelkileg tönkrement. Kilátástalan helyzetében eszébe jut az otthona, főleg édesapja, aki nagyon jó. Elhatározza, hogy hazamegy. Elindul, bánkódva teljesen elrontott életén. Földre szegezett szemmel, a bánat könnyeit hullatva, keresi, mit is mondhatna édesapjának és lassan megfogalmazza: „Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!" Szomorúan, könnyezve folytatja útját, már egészen közel van az otthonhoz, amikor hirtelen gyors lépteket hall, föltekint és édesapját látja, aki futva jön eléje. Elkezdi mondani „Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened!" Az apa azonban átöleli, egyetlen szóval sem dorgálja, hanem szívére szorítja, és ez az ölelés mindennél többet mond. Az otthonába vezeti és kiáltva mondja: Örüljetek! Fiam meghalt és föltámadt, elveszett és megkerült, hozzátok elő a legszebb ruhát, gyűrűt húz az ujjára és kitörő örömmel folytatja, vágjátok le a hizlalt borjút, vigadjunk, örvendezzünk, és a ház betelik örömmel! (Lukács evangéliuma 15. fejezet) 3