Az isteni erények I-II. [antikvár]

A jóindulat s érdeklődés, mellyel a közönség a Tízparancsról szóló értekezéseket fogadta, nyilván megmutatta, mennyire közszükséglet napjainkban a katholikus erkölcstannak népszerű s mégis alapos megismertetése. Ez bátorított fel arra, hogy a munkát folytassam s letárgyaljam azokat a legfelségesebb parancsokat is, amelyekkel voltaképen kezdenem kellett volna. Értem a hitet, a reményt és a szeretetet, vagyis az úgynevezett isteni erényeket, amennyiben azok parancs tárgyát alkotják. Ezek a parancsok a többiektől annyiban különböznek, amennyiben csupán isteni kinyilatkoztatásból ismerjük kötelező voltukat, Isten tulajdonságaiból merítik indítóokaikat; s egyenesen azt célozzák, hogy Istennel itt a földön s egykor az égben örökre egyesüljünk és épen azért csupán Istentől belénk adott természetfeletti, kegyelmi erőkkel tölthetők be.