Az időn túl [antikvár]

Azt állítjuk, hogy a szentbeszéd az örömhír közlését jelenti, azaz valami újdonságét. Sajnos tudomásul kell venni, hogy sok ember számára a homíliában nincs semmi újdonság. Gyakorlatilag senki sem hallgatja a prédikációt olyan hozzáállással, hogy olyat halljon, amit eddig nem tudott. Mindenki hallott Jézusról -tetteiről, példázatairól, csodáiról, haláláról és feltámadásáról. Erről beszéltek otthon, az óvodában, az iskolában, az egyetemen, olyan gyakran és oly sok módon, hogy az utolsó dolog, amit elvárunk, logy meghallunk a szószékről, az valami újdonság. Az evangélium magja - „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, felebarátodat, pedig mint önmagadat" - oly gyakran és nyomatékosan ismételték, hogy a legtöbb ember esetében a legkisebb reakció indukálása is minimális. Ezt hallották gyermekkoruktól és hallgatni fogják halálukig - hacsak nem unják meg menetközben annyira, hogy elkerülik azt a helyzetet, ahol ki lesznek téve ennek a kitartóan ismételt információnak. Elbűvölő megfigyelni az embereket, amikor a prédikátor egy kis világi történettel kezdi el beszédét. Kiegyenesedve ülnek, tág szemmel. Amikor azonban elhangzik az ismert fordulat: 11