Az halálra való készöletről rövid tanóság [antikvár]

MURAVIDÉK, 1573. Zaklatott, külső és belső feszültségekkel terhes időben született meg a Muravidék nyugatdunántúli lankáin ez a rég elfeledett, mégis ma is aktuális írás. Unikumot, az Országos Széchenyi Könyvtár féltve őrzött egyetlen példányát veszi most kézbe az Olvasó. Akkor is - mint ma - a történelem dübörgő léptei között élt a Kárpát-medence sok nemzetiségű népe, közte a sok oldalról szorongatott magyarság. Nap-nap után a halállal kellett szembenéznie. Csak akkor enyhült a zaklatottsága, ha csendes perceiben az „ars moriendi" balzsamához nyúlhatott. Ebben akart környezetének -és késő utódainak-segítséget nyújtani Bánffy Miklós zalai főispán alsólendvai várának evangélikus prédikátora, Kultsár György. Amikor tollához nyúlt, ezerötszázhetvenhármat írtak. Az alig öt éve megkötött drinápolyi béke félelmetesen nagy területet biztosított a töröknek, amely egy nemzedék óta ékalakban hasított be a magyarság testébe. A Királyi Magyarország keskeny dunántúli sávját Kanizsa vára és a Balaton nádasa védte. A határmenti várak és helységek állandó támadásoknak voltak kitéve.