Az egyedüli Példakép [antikvár]

Nagyon szeretett Atya! Nyolc-kilenc éve lehetett - amikor Názáretben éltem - hogy megpróbáltam a Szent Evangélium szövegeivel megrajzolni Urunk Jézus rövid jellemrajzát. Azóta szüntelenül újra meg újra elolvasom, szeretem naponta magam előtt látni arcképét. Újra elolvasva ezen a szent héten, az az ötletem támadt, hogy ez a kis füzet jó szolgálatot tehet másoknak... Először elvetettem ezt a gondolatot, mondván: nem egyeztethető össze a názáreti élettel, a csenddel, alázattal; minthogy azonban újra, meg újra visszatért, azt gondoltam: legjobb lenne az Ön ítéletének alárendelni: Ön majd meglátja, honnan származik és e szerint cselekszik. Ha úgy ítéli meg, hogy nem a jó Istentől való, őrizze meg a kis füzetet. Bárhogyan is tesz, jó lesz. Ön tudja... "Aki titeket hallgat, engem hallgat." Egyetlen vágyam, hogy a tőlem telhető legjobban teljesítsem az Egyetlen kedves akaratát. Lábaihoz borulok, szeretett Atya, kérve: áldja meg kis gyermekét, aki gyermeki lélekkel szereti és tiszteli Önt egész szívével, a nagyon szeretett Jézus Szívében. Károly, Jézus testvére