A Szeretet rejtekében [antikvár]

Előszó „Holnap egy hónapja, hogy távol vagyok tőled, de úgy érzem, nem váltunk el, akárhol vagyunk is Ha az óceán választana el, akkor is együtt maradnánk, mert ugyanazok a vágyaink, és együtt ver a szívünk Biztos vagyok benne, hogy megértesz." Teréz 1888. május 8-án, egy hónappal a lisi-eux-i Kármelbe lépése után írta ezeket a sorokat legkedvesebb nővérének, Céline-nek. Bár a következő hat évben viszonylag ritkán találkoznak, nem távolodnak el egymástól, hiszen szívük vágyai ugyanazok. Teréz egészen „otthonosan" őszinte Céline-nel; legmélyebb gondolatait, érzéseit vele közli. Isten szeretete sürgeti, hogy ossza meg Tőle kapott kegyelmeit. Mint kristálytiszta, friss vizű forrásból, úgy fakadnak Teréz lelkéből ezek a sorok, s mind kincset rejt magában. Jelentős családi események tagolják levelezésüket. 1889. január 10-én Teréz beöltözik a kármelita habitusba. Édesapjuk, Louis Martin földi életének ez az utolsó, felhőtlen ünnepnapja. 5