A remény 10 szava [antikvár]

Bevezető Ahogy a matematika axiómákra, ahogy az emberi logika végső princípiumokra, nyilvánvalóságokra épül, úgy az emberi életnek is van végső értelmes alapja, mert ha nem lenne, az ember sem maradhatna fenn. Ez akkor is így van, ha ez a végső igazság nem nyilvánvaló mindenki számára; épp attól lesz az ember valóban ember, hogy keresi. Minden valóban emberi tett, tudva-tudatlanul a végtelenségből és egyértelműségből, az élet mérhetetlen óceánjából táplálkozik, sokszor valami egészen rejtett hajszálcsövesség közvetítésével. A paradicsomi állapotban még nem volt Tízparancsolat, hiszen az ember állandóan Isten jelenlétében élt, nem voltak bűnös kívánságai, és nem is tudott volna rosszat elkövetni. Ádám és Éva nem erkölcsös életet élt a Paradicsomkertben - hiszen a szó mai értelmében erkölcs sem volt -, hanem erkölcs feletti, teológiai életet, melyben - akár ettek, akár ittak, akár házaséletet éltek - mindennapi tapasztalat volt számukra, hogy „Isten a minden mindenben" (vö. 1Kor 3