A Prédikátor könyve [antikvár]

A ​Prédikátor könyve az ókori Kelet bölcsességi irodalmának körébe tartozik. Célja a világ és az emberi élet összefüggéseinek kutatása, s a boldogságra vezető út megtalálása. A korabeli bölcsességi irodalomhoz hasonlóan olyan témakörökkel foglalkozik, mint a társadalmi élet, a család, a barátság, a hétköznapok vagy a magaviselet. Ám mint a Biblia könyve, kitér a végső elvekre is, de ekkor már a bölcsességi irodalom helyét maga a bölcselet veszi át. Annak ellenére, hogy a szerző valódi kilétét homály fedi, a könyvet a zsidó hagyomány mindig Salamon királynak tulajdonította; eszerint az Énekek énekét fiatal korában, a Példabeszédek könyvét meglett férfiként, s a prédikátor könyvét kiábrándult, bűnbánó öreg emberként írta. Bár az Újszövetség és az apostoli atyák nem idézik kifejezetten, a kereszténység kezdettől fogva szent könyvnek tekintette, hiszen benne volt a Septuagintában. A tridenti kánonban a hét tanító, illetve bölcsességi mű között a 4. helyre került, és így a 72 könyvre osztott katolikus Szentírás 23. könyve. Mivel protokanonikus, a kereszténység minden ága befogadja szent könyvei közé.