A lelki megkülönböztetés a kereszténység történetében [antikvár]

ELŐSZÓ A kezdeti időkben a kereszténység nem sokat foglalkozott a lelki megkülönböztetés kérdésével, mivel tanítása világosan különbözött környezete felfogásától, amellyel egyébként elég hamar ellentétbe került. Több alkalommal elhangzott, hogy Jézus szava törést eredményez, „skizmát". De amikor a III. századtól kezdve a kereszténység fokozatosan megtalálja helyét a társadalomban, vagyis a keresztény ember foglalkozását tekintve lehet katona vagy hivatalnok, felvetődik a kérdés, miként bizonyosodhat meg a hívő ember abban, hogy Isten akaratát követi, mivel külső jelek - eltekintve a remeték életformájától - már nem választják el egymástól a két életállapotot. AII. században Hermász - akárcsak az ó- és újszövetségi iratok - még elsősorban a hamis és az igaz próféták megkülönböztetésére gondol, a következő évszázad teoretikusa, Órigenész már a mindennapi keresztény élet ismérveinek felismerésére törekszik: Ha haragra gerjedek, akkor ez emberi gyengeség vagy valamilyen ördögi beavatkozás következménye? Mikor, hogyan és miért érnek kísér-