A legfényesebb éjszaka [antikvár]

Imádkozzunk: «Mennyei Atyánk, Fiad nevében kérünk alázatosan, tekints reánk kegyelmesen! Bocsásd meg bűneinket, megszegett ígéreteinket, az elmúlt napok engedetlenségeit. Tekints arra az Egyetlenre, aki mindig engedelmes volt, igaz és szent, és akire rávetetted minden bűnünk büntetését A Krisztusért s bocsáss minket a Színed elé! Amen» Az új fordítású Biblia szövegéből olvassuk el a Lukács evangélista által írott evangéliumból a 7. fejezet 36. versétói az Igét: «Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: „Mester, mondd!" 4