A kereszt iskolája [antikvár]

Sokan és számos esetben fordultak már e szerény könyvecske szerzőjéhez azzal a kéréssel, hogy bocsásson közre az egész év minden napjára szóló elmélkedési anyagot. Az eddig közkézen forgó meditációs könyvek ugyanis részben már kifogytak, részben pedig minden kiválóságuk mellett is túlságosan megszokottak s így hatóerejükből némileg veszítettek. A változatosság ebben is üdíti a lelket. A szerzőben meg is volna a készség, hogy az óhajnak megfeleljen. Ez a könyvecske, amely Krisztus Urunk szenvedését tárgyalja és a nagybőjt minden napjára szolgál elmélkedési anyaggal, mintegy ízleltető akar lenni, és ha kellő felkarolásban részesül, része lesz az egész évre szolgáló elmélkedési könyvnek. Az elmélkedések megszerkesztésében az eddig használatban lévő és századok tapasztalata által kipróbált módszert követtük. A második előgyakorlatban legtöbbnyire Emmerich Katalinnak már magyar nyelven is többször megjelent szemlélődéseit használtuk fel. Itt mindjárt kijelentjük, hogy ezeknek a "látomásoknak" nem tulajdonítunk feltétlen történeti hitelességet. Viszont az is igaz, hogy az evangéliumi történettel sehol sincsenek ellentétben. Jámborul hihetők és a fantázia megkönnyítésére nagyon célszerűen felhasználhatók. Ezek a második előgyakorlatok néhol kissé hosszadalmassabbak. Ez azzal a célzattal történt, hogy az arra hajlamos lelkek ezt önálló kontemplációira is felhasználhassák. Ha a pontok is itt-ott túlbővek, misem akadályozza, hogy azok közül egyik-másikat elhagyjuk, vagy más napra áttegyük. Ha valaki az elmélkedés módjáról akar bővebbet tudni, szabadjon sok más könyv közt a szerző Aszkétikájára is (90. laptól kezdődőleg) a figyelmet felhívni. A szerző tudatában van annak, hogy jóllehet a legkiválóbb s klasszikus írókat tartotta szemmel s használta fel ez a könyv, mégsem elégít majd ki mindenkit. Egy ilyen tárgyú könyvnél ez különben is teljesen lehetetlenség. Hiszen két lélek sincsen egészen egyforma, és így a lelkiszükségletek és igények sem egyformák és azonosak. Egy kis ügyességgel és gyakorlottsággal azonban a nyujtott bő anyag kinek-kinek a saját lelki szükségletére lesz alkalmazható. Az se hozzon senkit sem zavarba, hogy majdnem minden elmélkedésben inkább passzív erények kerülnek elő. Ez már a tárgyból következik. Hiszen a nagy Szenvedő leginkább ezekre az erényekre adja a hősies példát. Végül a szerző kéri a közönségnek azt a jóakaratát és elnézését, amellyel előző munkáit fogadták, s esetleg bírálatát, hogy azt a munka folytatásában felhasználhassa.