A Jézus szive-tisztelet története [antikvár]

Részlet: Miután Isten a természeti erőket megalkotta és azok munkásságát megindította, ő maga nem vonult egészen vissza, hogy a világot a saját sorsára bízza. Amint a teremtés előtt feltétlen hatalom és korlátnélküli szabadakarat volt, az maradt, miután "megnyugovék a hetedik napon minden munkájától". (Gen. 2,1.) Megmaradt fenntartó és művét végtelen bölcseséggel kormányzó Istennek. Egy minden tevékenység és szabadakarat nélküli Isten nemcsak nem észszerű, hanem észellenes, észbotrány. Mi az oka tehát annak, hogy egyeseket idegesség fog el, ha csak arról hallanak is, hogy Isten itt-ott beleszól az emberi ügyekbe, szabadon rendelkezik s hellyel-közzel bölcs és szent okokból csodát is művel? Honnan van, hogy az ember, mintha csak rábízták volna a mindenség törvényeire való felügyeletet, nem tűrheti, hogy azt a jogot, amelyet minden törvényhozó gyakorol, Isten is megcselekedje és kivételt alkalmazzon, s igazságosságát, irgalmát s jóságát szembetűnően is gyakorolja?