A galatákhoz írt levél [antikvár]

3 Előszó Nem tanácsos a páli levelek tanulmányozását a Galata-levéllel kezdeni, nevezetesen azzal a levéllel, amelynek forradalmi módon és mélyen felkavaróan kellett hatnia éppen azokra a kegyes emberekre, akiknek gondolkodása és érzése a törvény tanítása és a zsidó farizeusi kegyesség által formálódott. A mai hívő, gondolkodó keresztyén ember számára is bizonyára nagyon megbotránkoztató lehet, ha tisztán emberi, természetes igazságérzetével, következetes logikával gondol bele egy törvénytől szabad evangélium megfoghatatlan problémájába, vagyis a feltétel nélküli kegyelem üzenetébe. A kegyelem fogalmát ma annyira ellaposítottuk és szent jellegétől annyira megfosztottuk, hogy az áttörhetetlen isteni igazságosság tulajdonképpeni problémáját már szinte nem értjük, és szellemi renyheségünknél fogva elveszítettük a kínos paradoxon iránti érzékünket: egyrészt Isten szentsége és igazságossága, ahogyan azt a Sínai-hegyről a mózesi törvényekben kinyilatkoztatta, másrészt Jézusnak és apostolainak evangéliumhirdetése. A felszínes dogmatikus, hitvallásos hagyomány által uralt gondolkodás túl könnyen felold minket az égető kérdések megoldásának kétségbeesett küzdelmétől, és hamis nyugalmat ad nekünk. így éppen a Galata-levél sarkalatos kérdésének egyáltalán nem jutunk nyomára. Miben is áll ez? Hogy ezt megértsük, a Szentírás által vezérelve Isten élő, maradandó Igéjén keresztül messzebbre kell visszanyúlnunk, hogy felismerjük a feltétel nélküli kegyelem evangéliumának üdvtörténeti alakulását, vagyis hogy belső élmény által ragadjuk azt meg. Tegyük világossá ebből a célból azt, hogy Jézust korának legkomolyabb hívői királyságának üzenetében mint kíméletlen forradalmárt találták. Két példát vegyünk ehhez a zsidó törvények szerinti kegyesség ama képviselőitől, akik eleve nem mint pártosok és elfogultak jelennek meg: Jézus beszélgetése a gazdag ifjúval és az ehhez csatlakozó, a tanítványoknak szóló fejtegetés (Mt 19,16-30), valamint Jézus példázata a szőlőmunkásokról (Mt 20,1-16). Tekintsük át az összkép fő vonalait, anélkül, hogy beható írásmagyarázatba kezdenénk, és kezdjük a példázatnál, amelyben Jézus a törvény szerinti igazságosságról való gondolkodás egész kérdéskörét felgöngyölíti. Egy szőlőtulajdonos kimegy, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe. Kora reggel munkába állítja az első csoportot, miután a munkásokkal szigorúan