Bővebb ismertető
Japán kulturális hagyatéka, hiedelemvilágának, művészetének, legendakincsének gazdagsága és különössége a magát évszázadokig hermetikusan elzáró szigetország kényszerű megnyílásától, az 1850-es évektől kezdve ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt és gyakorol a nyugati szellemre. E hatás egyik jeles példája Lafcadio Hearn műve, amely azonban nem csupán lenyomata, hanem a korábbi századvégen nagy hatású formálója is volt a "japonizmus"-nak. Összeállításunk nemcsak a klasszikus japán mesék, rémmesék, legendák Hearn-féle átdolgozásaiból kínál ízelítőt, hanem tartalmazza Hearnnek a japán lélek, a japán világ egy-egy lényeges elemével foglalkozó legfontosabb esszéit és buddhista szemléletű, sajátos hangulatú kozmikus meditációit is.
Lafcadio Hearn (1850–1904) ír apától és görög anyától görög földön született. Még kisgyermek volt, amikor szülei elhagyták. Dublinban, apja rokonainál nevelkedett, Angliában tanult, majd Amerikába került, ahol először újságíróként, azután íróként szerzett hírnevet. 1890-ben Japánban telepedett le, és haláláig nem is hagyta el a szigetországot. Japán állampolgárságot és nevet vett fel (Koidzumi Jakumo), japán feleségétől négy gyermeke született. Vidéki középiskolákban, majd a Tokiói Császári Egyetemen angol nyelvet és irodalmat oktatott. Mesés történeteiben régi japán legendákat elevenített fel, esszéiben, tanulmányaiban a japán nép szokásait, hagyományait örökítette meg, és tárta az elsők között a nyugati olvasók elé. Végakaratának megfelelően buddhista temetőben helyezték örök nyugalomra.