Isten ígéreteinek tárháza [antikvár]

Isten ígéretei - igen találóan - olyan csekkekhez hasonlíthatóak, amelyeket bemutatás alapján bármikor be lehet váltani. A hívő ember azért kapja ezeket, hogy valami jó adományban részesüljön. Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket, és ennyivel beérjük, hanem hogy vegyük valóságnak az ígéreteket, miként a csekket is valóságos pénzként kezeljük. Ragadjuk meg az ígéretet, ismerjük el igaz voltát. Hittel fogadjuk el, mint a nekünk szóló ígéretet. Ezzel tesszük rá a pecsétet, és bizonyítjuk, hogy hisszük, hogy Isten igaz, tehát a szóban forgó ígérete is igaz. Sőt, mi több, az áldásról szóló ígéret biztos birtokában higgyük, hogy valóban a miénk lehet az abban foglalt áldás. Ezután mutassuk be hittel az ígéretet az Úrnak, ahogy az ember bemutat egy csekket a bank pénztáránál. Mutassuk be imádságban, számítva annak beteljesedésére. Ha az a megfelelő időben megy a mennyei bankba, az ígért összeget azonnal megkapjuk.