Az ókeresztény egyház liturgiája [antikvár]

Az egyházban a szentségi élet kialakulását elég későn követte a teológiai reflexió. Az egyházatyák liturgikus jellegű írásai arról tanúskodnak, hogy már a kezdeti időben is tisztában voltak azzal, hogy az Egyházban nem minden liturgikus cselekmény egyformán fontos. A legfontosabbnak a kereszténységbe bevezető szentségeket tartották. A liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai tanúsítják, hogy a többi szentség kiszolgáltatása is, - bár másféle formában - élő gyakorlat volt az első évezredben is. Csak a XII. században született meg az általános szentségtan és a szentségek hagyományos definíciója. Sajnálatos módon a skolasztikus teológiával kezdődően a szentségekről szóló tanítás kikerült természetes közegéből, a liturgikus összefüggésekből, s évszázadokon keresztül csak a fogalmi gondolkodás módszerével határozták meg a szentségek lényegét. A szentségek liturgikus vonatkozásait pedig csak a liturgika tárgyalta. Prof. Vanyó László és munkatársainak jóvoltából immáron magyar nyelven is hozzáférhetők azok a patrisztikus művek, amelyeknek liturgikus jelentősége is van. Lehetséges tehát, és fölöttébb hasznos is, ha az egyházatyák művei közül megismerünk részletesen néhány olyat, amely az Egyház liturgiájának tanulmányozása szempontjából nélkülözhetetlen. Ezeket a műveket csak szentségtani-liturgikus szempontból elemezzük. A szerző az Egri Hittudományi Főiskolán a dogmatika tanára. 1977-ben szentelték pappá. Teológiai doktori diplomát a budapesti Hittudományi Akadémián szerzett, majd két évig folytatott szentségtani-liturgikus teológiai tanulmányokat a római Szent Anzelm Egyetemen, ahol szak-licenciátust szerzett. 1981 óta tanít Egerben, 1992-től a hittanár szak tanszékvezetője. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai a Teológia, a JEL, a Vigília és a Távlatok folyóiratban.