Fesz lesz [antikvár]

eloszd Bartus László Amerikában élő író, újságíró, közéleti kérdések érzékeny megszólaltatója újabb terjedelmes kötettel lepi meg olvasóit. Azt is mondhatnánk, hogy a könyv a Fesz van című - sok éwel ezelőtt megjelent és hamar szétkapkodott - művének folytatása. Azt azért írta meg, mert különösképpen megviselte, hogy abból a vallási közösségből, ahol élő hitre jutott, s amelynek szolgálatában fontos éveket töltött el, távoznia kellett. Volt ebben önvédelem is. Úgy érezte, az egészsége is tönkremegy, ha tovább marad. Azóta évek teltek el, a kényszerű kapcsolat azonban mégsem szakadt meg. Ennek egyik oka a szerző szerint az, hogy a Hit Gyülekezete igazán soha nem engedi el a távozókat, hanem különös lelki terhet rak rájuk, sőt alkalmasint utánuk is nyúl és bünteti őket. Sajátos élményem volt nekem is azzal kapcsolatban, hogy az említett kötet a mi kis jegyzetboltunkban is kapható lett, illetve bekerült felsőoktatási intézményünk, a Wesley János Lelkészképző Főiskola könyvtárába. Emlékszem, egyszer megjelent egy jól öltözött, középkorú férfi, megkérdezte, hogy kapható-e könyvesboltunkban a Fesz van című könyv. Az igen válaszra odavezettette magát az érintett könyvespolchoz, majd a bolt kezelőjének döbbenetére átkozni kezdte a könyvet és a helyet, ahol az írásmű állt. Ugyanez játszódott le a Főiskola könyvtárában is, ahol egy egyetemi hallgató benyomását keltő fiatalember jelent meg ugyanezzel a kérdéssel, ő is átkozni kezdte a helyet és a kötetet. Később tudtam meg, hogy ez az átkozás, melyben gyülekezeti csoportok is részt vesznek, szokás a közösségben. A dolog azért okoz meglepetést, mert ez a magatartás idegen a Biblia szellemétől. Természetesen van szó a szent könyvben az átokról. A honfoglaló izraelitáknak felosztva meg kellett hallgatniuk egy-egy hegyen, hogy mit jelent az, ha Isten megáld egy népet, és mit az, ha ennek ellenkezőjét, az átkot kell elszenvednie engedetlen magatartásáért. Arra azonban senkit nem bátorít a Biblia, hogy ezt az isteni jogkört átvéve politikai, teológiai vagy bármilyen fajta egyéb ellenfeleit átokkal fenyegesse, ezzel nyomást gyakoroljon rájuk, vagy érvek helyett használja eszközként a másik megtörésére. Jézus egyenesen arra bátorít, hogy átok helyett áldást mondjunk még ellenségeinkre is. Bartus Lászlónak nemcsak teológiai vitája van volt közösségével, és nem csupán ebben az egy kérdésben. Meggyőződése, hogy volt közösségének vezetője nem igazán hisz a hit általi megigazulásban, mintha nem is élte volna át, hogy Isten végtelen kegyelméből. Jézus Krisztus érdeméért bocsáttattak volna meg a bűnei. Mintha fogva tartaná az a gondolat, hogy az ember sokkal jobban bízhat a cselekedeteiben, abban, hogy Isten megáldja, ha jót teszünk, és akkor bünteti betegséggel vagy bármiféle hátránnyal, ha nem értettük meg akaratát, vagy nem követtük őt a keskeny úton. A kegyelemből való hit általi üdvösség a szerző