Krónika [antikvár]

A szóma-áldozat az indoárja népek legrégebbi, minden bizonnyal ős-indogermán időkig visszanyúló rítusa volt. Az istenek - legfőképpen Indra - italának tekintett szóma-levet eleinte tisztán fogyasztották, a későbbi időkben azonban meglehetősen bonyolult eljárásnak vetették alá: a szóma-növény hajtásait őrlőkövek között szétmorzsolták, a pépet lószőrből font szitán átszűrték, s hogy az ital átható avar- és istállószagát elvegyék, tejjel, forrásvízzel, esetenként mézzel keverve ajánlották fel az isteneknek. A varázsitalt Pradzsápati teremtőerejével, a világot összetartó isteni akarattal azonosították, így az áldozat, az égiek jóindulatának elnyerése mellett, a mindenség fenntartását is szolgálta. Ezért minden nagyobb szóma-rítus előtt új áldozati oltárt emeltek, mégpedig a világot elsőként kimérő Varuna szent számát, a négyest követve. A mámorító hatású szóma-növényt mind a mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni. A legvalószínűbb talán az teória, amely a áldozat körülményeinek és szimbolikájának alapján valamiféle gombafajjal azonosítja. Ugyanezt támasztják alá a szóma-himnuszokban leírt víziók, melyek leginkább a légyölő galóca mérgezés tüneteire emlékeztetnek. A szórna, amint azt az ősi szövegek elmondják, északi vidékeken termett, a Himalája úttalan, félreeső völgyeiben. Kipréselt nedve fehéren csillogott, mint a holdkorong, ezért a Hold növényének tekintették. Az a hiedelem övezte, hogy hatása akkor a legerősebb, ha szárait holdfényben gyűjtik, s az eljárás során nyert nedűt teliholdas éjszakákon isszák. A krónikamondó aránylag pontosan idézi a szóma-ivás rituáléját, aminek hagyományos módszere az volt, hogy az áldozó megvárta, amíg a Hold égi útjának tetőpontjára ér, csészéjét olyan szögben tartotta, hogy a kitöltött ital felszínén visszaverődjön a holdkorong képe, verset mondott hozzá, majd a szóma-itallal együtt felhörpintette a Hold tükörképét, s emódon részesült az istenségből. Mivel a Hold a meghaltak lelkeinek gyűjtőhelye, a szómával áldozó cselekvő részesévé vált a múltnak is.