Szent Biblia [antikvár]

MÓZES ELSŐ KÖNYVE, A TEREMTÉSRŐL. A világ teremtése. (V. ö. Zsolt. 104.) 117 ezdetben • teremté Isten az eget ¦ iV és a földet. *ré8z2,4.5. Zsolt.38,6.89,12.136,5. Csel.14,15.17,24. Zsid.11,3. J6b33,4. 2. A föld pedig kietlen és puszta va-la, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3. És »monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. *2Kor.4,6. 4. És látá Isten, hogy jó a világosság ; és * elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. ';'Ésa.45,7. 5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak,és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel; első nap. 6. És monda Isten :*Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. >;< Jer. 10,12.51,16. 7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet*alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. >;-Zsolt.i48,4. 8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este,és lőn reggel,második nap. 9. És monda Isten: * Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék megaszáraz.És úgy lőn. ' ':'J6b38,8. Zsolt.33,6.7.9. Zsolt.136,6. 10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket * pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. >:< Zsolt.95,5. 11. Azután monda Isten : Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 12. Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 14. És monda Isten: Legyenek világító testek ar ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, éa legyenek jelak, és maghatárosói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. =:•¦ Zsolt. 104,19. 15. És legyenek • világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. «Jer.3l,35. 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet :*a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. «Zsolt. 136,7—9. 17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. 19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. 20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett az ég, mennyezetének színén. 21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-má-szó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ö neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22. És megáldá azokat Isten, mond-ván:*Szaporodjatok,és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. rész 8,17. 23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. 24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszómászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. Az ember Isten képmása. 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és * hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind aL egóaz fOldAn, és a