Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján [antikvár]

Gerince deformált.
"Sokszor és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták által, végül Fia által szólt hozzánk..." (vö. Zsid 1,1). Szólt hozzánk, hogy eligazítson világa rendjében, ahová ő küldött minket, ahol munkálkodnunk kell boldogulásunkon és éretté kell válnunk az üdvösségre. Isten igéje része lett ennek a világnak, az emberi történelemnek, forrása minden előrehaladásnak. Isten az ő szavát népére bízta, hogy megőrizze és nemzedékről-nemzedékre továbbadja a föld határáig, az idők végezetéig. Igénybe vette az emberi ismeret megőrzésének és továbbadásának emberi eszközét, az írást is. Így Isten szava a Bibliában az emberi műveltség részévé, az emberiség örökségévé lett. A Bibliát régen írták. "Az Írásnak azonban egyetlen isteni üzenete sem származik emberi megismerésből, hanem a Szentlélektől sugalmazva szóltak és írtak az Istentől kiválasztott emberek" (vö. 2 Pét 1,21). Ezért a Bibliában Isten könyvét látjuk, hozzánk intézett levelét olvassuk (Szent Ágoston).