Vadásznapló anno... [antikvár]

"Előszót írni - kárba veszett fáradtság. Senki sem olvassa el. - Haszontalan szószaporítás - mondják -, tartalma úgyis kiderül a könyvből." - írja Széchenyi Zsigmond az Ünnepnapok bevezetőjében, és aztán a tőle megszokott humorral megírja háromoldalas előszavát. Ha Széchenyi Zsigmondnak megbocsátotta olvasói tábora, úgy talán remélhető, hogy tőlem, mint a könyv szerkesztőjétől is elfogadnak ezen a címen pár sort, természetesen nem véve még gondolatban sem a bátorságot arra, hogy magamat Széchenyi Zsigmondhoz hasonlítsam. Olyan válogatást tart a kezében az Olvasó, amelynek szerzői az elmúlt évtizedek során általában nem jelenhettek meg, annak ellenére, hogy a két világháború között kivétel nékül nagy sikerü vadász-írók voltak. Ez alól csupán Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond volt kivétel. Széchenyi nagyszámú könyvein, azok vad- és természetszeretetén nevelkedett fel több generáció, lett légyen vadász vagy nem vadász az Olvasó. Ragyogó humorral megírt, éles szemű megfigyeléseit tartalmazó könyveit - talán azok nagy száma miatt is - az elmúlt közel fél évszázad cenzúrája nem söpörhette le.