Egy vadászsólyom története [antikvár]

A kirgizek úgy tartják, hogy aki vadászsólymot ejt foglyul, az szerencsés ember, és meg fog gazdagodni. Régi szokás szerint kosáldozatot mutatnak be, lakomát csapnak, és dicsérik az ügyes kezű solymászt. Koncsoj, az öreg erdész büszkén tekint a kölyöksólymára, és elkezdi idomítását. Sok türelemre lenne szükség, hogy a madár elfeledje eddigi életét, "gondolatait" és csak új urának szolgáljon. Kedves szavakkal kell szoktatni, nehogy vérengző gyilkossá válva elvesszen az igazi vadászat szépsége. Az erdész türelmetlen, durva, s a sólyom sokat szenved. A keménykezű öreg végül elégedetten befejezi az idomítást, a madár szabadon szárnyalhat, s Koncsoj nyergén egyre szaporodnak az értékes rókabőrök. A sólyomfiókából igazi vadász lesz, megbarátkozik a gazdájával, a lovával, de a kutyáját gyűlöli. A kettejük harca tragikusan végződik. Az izgalmasan szép állattörténet Zahemszky László kitűnő fordításában, Csáky Lajos finom, lírai rajzaival adjuk közre.