A gemenci bak és más vadászelbeszélések [antikvár]

mozdulatlannak látszó víztükröt csak evezőink mozgása és a csónak hegyes orra törte meg. A kétoldalisűrű nádas zöld falként szegélyezte a nagyalföldi Duna holtágát. A víz álmosan, fáradtan pihent a júliusi tikkasztó melegben. Csendjét még a fürge halak ugrándozása sem verte fel. Pihent a madárvilág is. A parton álldogáló gólyák, gémek sokasága észrevehetően közömbös volt irántunk. Még véletlenül sem zavartatták magukat. De nyilván vegyes érzelmekkel gondolhattak arra a két mozgó élőlényre, akik a könnyű kis csónakot hajtották előre.